HH Links

Már a régi időkben is mindenki sietet és az időnek nagy szerepe volt. Egy tizenkilencedik századi utazó azon viccelődött, hogy egy átlagos New York-i „mindig úgy rohan, mintha egy vacsora várna rá, és egy végrehajtó üldözné". Nietzsche 1880-ban úgy vélte, hogy a rohanás, az erkölcstelenség és izzasztó kapkodás kora érkezett el, amely mindent rögtön akar. És ez a mai emberekkel sincs másként. A fogyókúra is lehet gyors de csak akkor ha sportolsz valamit. Az aerobic step pad révén hamar adod le a feles kilóidat. A sport nemcsak a testnek de a léleknek is használ.

A munkásokat nem volt könnyű rávenni, hogy az órához igazodjanak. Sok munkás a maga tempójában dolgozott, akkor tartott szünetet, amikor kedve volt, és előfordult, hogy meg sem jelent. Ezért volt katasztrófa, amikor bevezették a gyárakban az órabért. A modern kapitalizmusban „új időszámítás" kezdődött, a pontosság polgári kötelességgé és erkölcsi értékké vált, míg a lassúság és a pontatlanság főbenjáró bűnné. 1891-es katalógusában az Electric Signal Clock Company a késés ördöge ellen emelte fel szavát: „Van egy erény, amely mindenekfölött való, amelyen áll vagy bukik az élet, s ez nem más, mint a pontosság; ha pedig létezik valami, ami feltétlenül elkerülendő, az a késlekedés." A cég órájának elnevezése nagyon találó: „Autokrata", ami arra utal, hogy „megrendszabályozza a későket és lazsálókat".